BERLIN
PÉNTEK
Nos, május 10-én, pénteken végre elindultam Berlinbe. Jó korán, de így legalább még egy egész délutánom is volt. Szóval fél 1 körül értem a Hauptbahnhofra. Hát hogy az milyen óriási. Elég sok időbe telt mire megtaláltam amit kerestem. :) Először is vettem egy úgynevezett WelcomeCard jegyet, amivel 48óráig használhatok mindenféle tömegkölekedési eszközt. Nagyon megéri. Ezután az volt a tervem, hogy elmegyek a hotelba, lepakolok. Na hát ez kicsit nehézkesen ment, ugyanis pontosan ezen a héten egy két változás van a közlekedésben, van ami nem megy, stb., ezt gondolom nem kell részleteznem, hogy milyen. Aztán egy kedves vasutas néni útbaigazított, így aztán már tudtam mivel hová kell mennem. És mivel a hotel egy külső kerületben van, nem sok kedvem volt sétálni.
Miután sikerült bejelentkeznem, megterveztem véglegesen, hogy akkor hová megyek aznap. Egy kis parkba mentem először, ott ebédeltem meg…vagy inkább uzsonnáztam. Nagyon jó kis hely, bár azért mégsem tatai öreg-tó part. :) De jó volt ott egy kicsit pihenni. Utána pedig a Mauerpark felé vettem az irányt. Megnéztem a fal maradványait, és amit a berlini fiatalok csináltak vele. Tele van graffitizve, de nekem nagyon tetszett, mert tök szép színes volt. :) Ott nem voltam sokáig, mert a környék nagyon szemetes volt. Na és akkor ezek után mentem az Alexanderplatz-ra. Ott először kb. fél óráig néztem ahogy emberek ugranak le egy nagyon magas épületről. Persze ki voltak biztosítva. (Egy videót csináltam, megpróbálom ide feltölteni.) Utána megkértem valakit, hogy fényképezzen le a tévétoronnyal, nagyon kedvesen meg is tette, csak épp a tornyot lefelejtette róla. :D No, mindegy.
Ezek után gondoltam, hogy na akkor nézzünk fel. A jegyvásárlásnál nagyon hosszú sor állt, ez már nem jelentett semmi jót. Közben akik mögöttem álltak, beszélték, hogy 3 órát kell várni, 6000 ember van előttünk stb. Mert úgy van ez az egész, hogy megveszed a jegyet, azon van egy szám, és 10percenként visznek fel úgy 40-50 embert. És sokan ugye megveszik a jegyet, mennek várost nézni, aztán visszajönnek később mikor ők kerülnek sorra. Na odaértem a pénztáros bácsihoz. Megkérdeztem mennyit kell most várni. Hát igen 3 órát mondott. Ekkor gondoltam, hogy na jó akkor visszajövök másnap reggel, mert már este 7 óra volt. És akkor odajött egy apuka a kisfiával, nem tudom honnan jöttek, csak hogy angolul beszéltek. És mondták, hogy van egy jegyük mert valaki nem tudott eljönni és hogy eladják nekem szívesen. Megnézte a pénztáros bácsi, és mondta, hogy igen, ezzel csak 10 percet kell várni. Na mondom hoppá, akkor igen megveszem. És ráadásul nem is kértek annyit érte mint amennyi igazából. Annyira örültem, hogy mégis feljutottam még aznap, nagy szerencsém volt.
Na és akkor a TORONY: Ha jól emlékszem 203 m magasan voltam. A csúcs 300 körül van. A lift 6 m/s sebességgel megy, úgyhogy nagyon rövid az utazás. Odafent van egy étterem ami forog körbe, oda sajnos nem jutottam fel, mert ugye itt hosszúhétvége volt, minden le volt foglalva. Viszont egy emelettel lejjebb is olyan gyönyörű volt a kilátás. Bár a liftes bácsi azt mondta, most csak kb. 20km-re lehet max. ellátni, tiszta időben ez akár 70km is lehet. De ha így is ilyen szép volt, nem is tudom milyen lehet tiszta időben. Találkoztam egy magyar családdal is. Ők is Stuttgart környékén laknak, de már augusztusban ők is mennek haza. :) De jó volt, mindig jó érzés idegen földön magyarokkal találkozni. Szóval tényleg nagyon jó volt a torony, nagyon tetszett.
Utána még vettem egy kis sültkrumplit vacsira, aztán mentem vissza a hotelba. Még bejelentkeztem a családomnál, hogy minden ok. :) Aztán ennyi volt, így telt az első (nem teljes) napom Berlinben. :)
SZOMBAT
Nagyon jól aludtam, bár teljesen nem pihentem ki magam. Jól bereggeliztem, fincsi volt. :) Aztán 9 körül el is indultam. Ma még a péntekinél is nagyobb tömeg volt mindenhol, de így is eljutottam sok helyre, nem láttam mindent amit terveztem, de hát nem baj, legalább marad még valami ami miatt máskor is jöhetek. :) Szóval először a berlini dómot akartam meglátogatni, így is lett, csak előtte még megnéztem a berlini Szűz Mária templomot. Szép nagyon, és volt tájékoztató magyarul is. :) Na a dómnál elég hosszú sor állt, de szerencsére gyorsan haladt, és a WelcomeCard-nak köszönhetően kedvezményes jegyet tudtam venni. Nagyon tetszett, szép volt. Felmásztam a kupolába is, szép volt a kilátás, bár nem annyira mint a tv-toronyból. :) Kívülről-belülről is csináltam egy rakat képet. :)
Ezután a Pergamonmuseum-ba akartam menni, csak hogy ott kilométeres sor állt minden kasszánál. Sokat gondolkodtam, hogy beálljak, ne álljak…úgy döntöttem inkább eszek egy kicsit, hátha akkor kitalálom mit csináljak. :) Na leültem a dóm előtti parkba (Lustgarten). Egyszercsak odajött hozzám egy öreg bácsi és néni és kérdezték hogy nem kell-e nekem egy bérlet ami az összes múzeumba érvényes (amik ott vannak egy helyen – Museuminsel). Kérdeztem hogy hát hogyhogy nem kell nekik már, még vasárnapig érvényes volt. Azt mondták ők már megnéztek mindent amit akartak és délután megy a repülőgépük. Mondtam, hogy akkor persze, elfogadom, mennyiért adják. Aztán ingyen adták, alig akartam elhinni. Ők 24 eurót fizettek érte. Úgyhogy így magától eldőlt a dolog, nem kellett sorba állnom, és bejutottam. Először mentem a Pergamonmuseum-ba, aztán gondoltam ha már ilyen szerencsém volt, megnézek egy másikat is, így még a Neues Museum-ot látogattam meg. Terveztem még egyet, de aztán túl fáradt voltam hozzá.
Ezen a napon megnéztem még egy szép hidat (Oberbaumbrücke). Aztán kicsit pihentem még ott egy közeli parkban. :)
Voltam a Gendarmenmarkt-nál is, ezt mondják Berlin legszebb terének. Nyáron szabadtéri színpad is van ott.
A Sony Center-re nem volt sok időm, csak csináltam egy-két képet. De legközelebb majd iszok ott egy kávét, vagy eszek valami finomat. :)
A nap végén még visszamentem egy kicsit az Alexanderplatz-ra, vagy ahogy itt nevezik az Alexhoz. Tetszik nagyon az a tér. Hallgattam egy kis élő zenét ott még, ettem egy fagyit (annak ellenére, hogy nem volt túl meleg, ráadásul rövidnadrágban voltam), utána fáztam is kicsit, de már úgyis indultam vissza a szállodába.
Szóval a szombati napom is nagyon jól telt, nagyon élveztem.
Amúgy annyi érdekes embert lehet ott látni. Volt, hogy csak úgy leültem és néztem őket. :)
Ja és amit még mesélni akartam, hogy itt ám más a lámpa a járókelőknek. Nem csak egy sima emberke, hanem egy elegáns kalapos úr. :) De elvileg van hölgy formában is, de én olyat még nem láttam. És egy csomó bolt van, ahol ilyen cuccokat lehet kapni. Amin rajta van ez a lámpaember: póló, bögre, táska, radír, sütiforma, bögre, pulcsi, kulcstartó és még sorolhatnám. :) Majdnem vettem magamnak ilyen fülbevalót… :D
Szóval így telt az első (teljes) napom Berlinben. :)
VASÁRNAP
Elég fáradtan ébredtem vasárnap reggel, de szerencsére nem kellett sietnem sehová. Nyugiban megreggeliztem, aztán összepakoltam. Ami kicsit nehezen ment, mert nagyon nem akart beleférné a táskámba minden. De aztán valahogy csak sikerült.
Azt terveztem, hogy előbb elmegyek az állomásra, ott lepakolom a cuccom ilyen zárható kis szekrénybe, aztán még körülnézek kicsit. Mert a vonatom csak 3-kor indult, én meg már kb. 11-kor ott voltam az állomáson. Na hát a baj csak az volt hogy nem volt üres szekrényke, de amúgy nem értem tök kevés van belőle, pedig azért egy ekkora állomáson lehetne több szerintem. Na mindegy. Szóval így kénytelen voltam táskákkal menni. Van a Hauptbahnhof és a Brandenburger Tor között egy kis U-Bahn vonal, azzal utaztam egyet. A kapu nagyon szép, meg ami ott körülötte van. Akrobaták, jelmezesek, mindenféle emberek. Jó volt, ott sétálgattam kicsit még. Nagy nehezen megkértem valakit hogy fényképezzen le. Hát ugye ez a hátrány ha az ember egyedül megy valahová. :D
Aztán visszaindultam az állomásra, bevásároltam a szuvenír boltokban. :D
Gondoltam veszek egy kis kaját az útra egy pékségnél. Elég hosszú sor volt, de gyorsan haladt. Bár időm még úgyis volt elég. Nem úgy mint egy türelmetlen bácsikának. Ott kiabált, hogy – Na mi van már, miért nem halad a sor? Mi a fenét csinálnak ott? Hát ez nem igaz…. és még így tovább. :D Mondtam neki, hogy menjek csak elém, nekem van még időm. De annyira vicces volt, mert tényleg haladt a sor. Na mindegy.
Megkerestem a vágányt, ahonnan indult a vonatom. Tele volt, még jó hogy volt helyjegyem. :P Persze késtünk, így Frankfurtban rohantam a csatlakozáshoz. Persze miután ott felszálltam még álltunk vagy 5 percet. Na mindegy. :D Ott egy aranyos néni mellett ültem, bár nem sokáig mert leszállt hamar, de beszélgettünk kicsit.
Itt Vaihingenben pedig kijött értem az anyuka az állomásra, el is meséltem neki milyen szerencsém volt az egész hétvégén.
Aztán bedőltem az ágyba. :D