hétvége
Nem kezdődött jól a hétvége, Jasmin csütörtök estétől szombatig kórházban volt. De már jól van, ma már suliba is ment.
Szombaton elmentem segíteni Marcnak bevásárolni, mindig szombaton van a nagy bevásárlás, egész hétre megvesszük általában az ennivalót, az ebédekhez a hozzávalókat meg ilyesmi. És vettem magamnak végre egy német SIM-kártyát, már aktiváltam is, úgyhogy már német számom is van... :) Délután elmentem kézi meccseket nézni. Kettőt láttam, mindkettőt Vaihingen nyerte... És közben beszélgettem annak a csapatnak az egyik szervezőjével aminek az edzésére én is járok. És mondta, hogy még pár edzés, leigazolnak, és akkor én is játszhato a meccseken. :) Ez elég jó hír volt. Amúgy elég menő az a terem ahol játszanak, lenyitható lelátó meg minden:
Vasárnap már izgulva ébredtem...10 körül indultunk a futóversenyre, egy másik kis faluban rendezték. Regisztráltunk, megkaptuk a rajtszámokat, meg kis csipet a cipőre (mindig féltem, hogy elhagyom...), aztán bemelegítettem. Ahogy mentem a rajthoz, magyar beszédet hallottam mögöttem, hátra fordultam és köszöntem nekik, természetesen magyarul. 2 magyar volt, közülük az egyik futott, de nagyon vicces volt. Persze aztán futás után is beszélgettünk még, elmondták ők mit csinálnak itt, én is elmondtam... De jó érzés volt nagyon. :) Aztán akkor visszaszámoltak, és elindultunk. Kb. 15 perc után már meghaltam, mivel hogy a táv elején van a hegy. Elég nagy darab és nem is azzal van a bajom, hogy fölfele kell futni, hanem mikor felérek utána továbbfutni a nehéz. Nekem legalábbis. Kb. 4,5 km-ig nagyon szenvedtem, aztán már jobban ment. A végén nagyon jó hangulata volt az egésznek, végig az utcán szurkolók, doboltak, tapsoltak meg minden...egy néni mondta hogy én vagyok az első nő, mondom magamban, az nem lehet, mert már páran elfutottak mellettem (később kiderült, hogy ők a hosszabb távot futották csak ugyanarra mentünk egy darabig). Aztán a célhoz közeledve mint mindenkinek, nekem is mondták a nevem a mikrofonba (vicces, mert otthon általában a vezetéknevemet nem tudják kimondani, itt azzal semmi gond nincs, viszont ugye a Dorottyát, Doroteának mondják). Aztán beértem... És akkor a magyarok, meg Marc is mondták, hogy megnézték az eredményeket, mert azokat már kirakták rögtön utána, és hogy első vagyok.Mondtam, biztos valamit félrenéztek. Aztán mégsem. Összességében 7,8 km-en 58-ból 19. lettem, a nők között pedig első. Eléggé csodálkoztam, mert az időm szerintem nem lett jó. Kaptam egy oklevelet, egy szép kis kupát, meg 3 üveg bort (azzal még nem tudom mit csinálok).
Szóval jól sikerült a tegnap. :)
Ma meg újra kezdődik egy hét, ennek örülök, mert hétközben gyorsabban telnek a napok. És már most tudom mi lesz most hétvégén, ugyanis vasárnapra meghívtak Leonbergbe. Voltunk a Refis kórussal ott kirándulni, és nagyon jóba lettem a családdal akiknál laktam. És igazából ők mutattak be ennek a családnak is, akiknél most vagyok. :) Na mindegy, szóval ehhez a leonbergi családhoz megyek, már várom nagyon. :)