Nem kezdődött jól a hétvége, Jasmin csütörtök estétől szombatig kórházban volt. De már jól van, ma már suliba is ment. 

Szombaton elmentem segíteni Marcnak bevásárolni, mindig szombaton van a nagy bevásárlás, egész hétre megvesszük általában az ennivalót, az ebédekhez a hozzávalókat meg ilyesmi. És vettem magamnak végre egy német SIM-kártyát, már aktiváltam is, úgyhogy már német számom is van... :) Délután elmentem kézi meccseket nézni. Kettőt láttam, mindkettőt Vaihingen nyerte... És közben beszélgettem annak a csapatnak az egyik szervezőjével aminek az edzésére én is járok. És mondta, hogy még pár edzés, leigazolnak, és akkor én is játszhato a meccseken. :) Ez elég jó hír volt. Amúgy elég menő az a terem ahol játszanak, lenyitható lelátó meg minden:

Vasárnap már izgulva ébredtem...10 körül indultunk a futóversenyre, egy másik kis faluban rendezték. Regisztráltunk, megkaptuk a rajtszámokat, meg kis csipet a cipőre (mindig féltem, hogy elhagyom...), aztán bemelegítettem. Ahogy mentem a rajthoz, magyar beszédet hallottam mögöttem, hátra fordultam és köszöntem nekik, természetesen magyarul. 2 magyar volt, közülük az egyik futott, de nagyon vicces volt. Persze aztán futás után is beszélgettünk még, elmondták ők mit csinálnak itt, én is elmondtam... De jó érzés volt nagyon. :) Aztán akkor visszaszámoltak, és elindultunk. Kb. 15 perc után már meghaltam, mivel hogy a táv elején van a hegy. Elég nagy darab és nem is azzal van a bajom, hogy fölfele kell futni, hanem mikor felérek utána továbbfutni a nehéz. Nekem legalábbis. Kb. 4,5 km-ig nagyon szenvedtem, aztán már jobban ment. A végén nagyon jó hangulata volt az egésznek, végig az utcán szurkolók, doboltak, tapsoltak meg minden...egy néni mondta hogy én vagyok az első nő, mondom magamban, az nem lehet, mert már páran elfutottak mellettem (később kiderült, hogy ők a hosszabb távot futották csak ugyanarra mentünk egy darabig). Aztán a célhoz közeledve mint mindenkinek, nekem is mondták a nevem a mikrofonba (vicces, mert otthon általában a vezetéknevemet nem tudják kimondani, itt azzal semmi gond nincs, viszont ugye a Dorottyát, Doroteának mondják). Aztán beértem... És akkor a magyarok, meg Marc is mondták, hogy megnézték az eredményeket, mert azokat már kirakták rögtön utána, és hogy első vagyok.Mondtam, biztos valamit félrenéztek. Aztán mégsem. Összességében 7,8 km-en 58-ból 19. lettem, a nők között pedig első. Eléggé csodálkoztam, mert az időm szerintem nem lett jó. Kaptam egy oklevelet, egy szép kis kupát, meg 3 üveg bort (azzal még nem tudom mit csinálok). 

Szóval jól sikerült a tegnap. :)

Ma meg újra kezdődik egy hét, ennek örülök, mert hétközben gyorsabban telnek a napok. És már most tudom mi lesz most hétvégén, ugyanis vasárnapra meghívtak Leonbergbe. Voltunk a Refis kórussal ott kirándulni, és nagyon jóba lettem a családdal akiknál laktam. És igazából ők mutattak be ennek a családnak is, akiknél most vagyok. :) Na mindegy, szóval ehhez a leonbergi családhoz megyek, már várom nagyon. :)

Meg is vettem :D sárgaaa :) meg kék :P

Már két hete hogy itt vagyok...szerencsére egyre gyorsabban telnek a napok...és szerencsére egyre több tennivalóm van, vagy egyre több dolgot akarok csinálni. :)

Szerdán délután Jasminnak tenisz edzése volt, oda kellett vinnem. Vagyis most még inkább ő vitt engem, mert én még nem tudtam az utat. A város másik felén voltunk, de az is gyalog kb. fél óra volt, úgyhogy itt minden elérhető távolságban van. :) Gondoltam most még jobb, ha nem megyek el amíg tart neki az edzés (mert ugye haza is kell hoznom, de közben elmehetek bárhova, csak vissza kell érnem), úgyhogy ott voltam végig és megnéztem. Szembe ültem a pályával és egy idő után már fájt a fejem az ide-oda nézéstől... :D

Tegnap befejeztem a vasalást amit szerdán elkezdtem. Az összes vasalnivalót kb. 3 óra alatt sikerült kivasalnom...elég fárasztó volt, de közben zenét hallgattam, így kibírható volt a dolog. :) Aztán spagettit csináltam ebédre, szerintem elég finom lett, bár Jasmin a szószból nem sokat evett. :P Pedig ő mondta hogy legyen ez az ebéd...na mindegy. :) Aztán délután kb. 2 órát legoztunk, azt még én is élveztem. :)

És hát elkezdődött a hétvége. :) Vasárnap futóverseny, kiváncsi vagyok. 

Néhány kép amit már régóta meg akartam mutatni:

 --> ez a kis medence a strandon :)

 --> ez a nagy úszómedence

 --> ezt az egyik gimnázium érett diákjai állították 2008-ban :) a tábla másik oldalán a névsor volt rajta. :)

Tegnap elég sűrű napom volt... Délelőtt évnyitón voltunk, jött mind a 4 nagyszülő is. Furcsa volt nekem, mert itt nem nagyon szokás a fekete-fehér öltözék ilyen alkalmakkor. Meg amúgy nincs is minden évfolyamnak évnyitó, Jasminnak csak azért volt, mert most kezdi a gimit, és ott mindig köszöntik az j ötödikeseket. Itt ugye 4 év az általános iskola és utána több lehetőség van, hogy hová megy a gyerek, egyik a gimnázium. Utána egy görög étteremben ebédeltünk, az elég fincsi volt, meg legalább nem kellett főznöm. :) Jasmin kapott egy csomó ajándékot, iskolakezdés meg új suli alkalmából, kb. olyan volt mint egy szülinap. Délután megjött a rossz idő, esett az eső, fújt a szél...és azóta ez van, bár most épp nem esik. Este edzésem volt. Fél 7-től fél 9-ig torna, most voltam ott először, de nagyon kedvesek voltak, mondták hogy nyugodtan járhatok meg minden. De nagyon durván fel van szerelve a gimázium csarnoka...csak úgy simán összeszereltünk egy korlátot, meg gurulós szekrényeik vannak meg ilyesmi. Bemelegítésképp rögtön át kellett guggolni egy 4 részes szekrényt, de dobbantó nélkül, persze el is estem, de utána már ment. :) Aztán fél 9-től negyed 11-ig kézi volt, szerencsére ugyanabban a teremben. A lányok mostis nagyon aranyosak voltak, segítettek mindenben. Szombaton lesz meccsük, mondták hogy menjek el megnézni, szívesen látnak meg ilyesmi. És bár eléggé nagyon elfáradtam, jó volt nagyon, és kibírható a kettő együtt (torna, kézi). :)

Ma már egyedül reggeliztem, jó volt, sokáig aludhattam. Voltam a városban, végre tudtam vásárolni az írószerboltban. :D Meg benéztem az itteni 'plázába', elég jó dolgok vannak, az Intersportban még jövő keddig kéne vennem egy kézilabdát, mert kéne vinni edzésekre. Úgyhogy ez a terv. 

Ma még vasalok egy kicsit szerintem, meg aztán főzök. Délután csellóra kell vinnem Jasmint, aztán utána már semmi nem lesz. 

Még mindig van honvágyam, azt hiszem ez nem is fog elmúlni, de egyre jobban érzem magam, most már lassan talán lesznek itteni barátaim is, tervezem még, hogy pénteken lemegyek a Jugendhaus-ba, megnézem milyen ott. Mondjuk egyedül az sem túl izgalmas...

Szóval ez a helyzet most, minden oké, remélem otthon veletek is!

Ma délelőtt a program a szokásos volt: basteln :)

Aztán neki kellett állnom a főzésnek...Kicsit izgultam, de aztán minden simán ment, és mivel Jasmin még itthon volt (ma még nem volt neki suli), amit nem tudtam abban tudott segíteni. :) És elég finom lett az ebéd, még neki is ízlett. 

Aztán délután elmentünk a strandra, jött Jasmin barátnője is. Nagyon aranyos, szép strand van itt, és valószínű hogy ez az utolsó hét amíg nyitva van, szóval kihasználtuk az alkalmat. 2 medence van, egy 50m-es úszómedence, meg egy kisebb, ahol a kicsik tudnak úszni, játszani (ehhez van csúszda is). Miután nagy nehezen haza jöttünk (mert hogy bicóval mentünk, és hazafelé nehéz a hegyre feltekerni), megnéztük hogy van Jasmin nyuszija, és kicsit játszottunk vele. :) Aztán megérkeztek a szülők a melóból, és megbeszéltük, hogy akkor kellene nekem egy német telefonkártyát venni. Már ki is néztem melyik éri meg legjobban, úgyhogy azt hiszem a héten az is meglesz. 

Képeket is akarok már feltölteni, csak elég lassú a net itt a szobámban, úgyhogy ezt most kicsit későbbre halasztom. De "ami késik nem múlik" :).

Már ma éreztem, hogy beindul az élet, és hogy jobb lesz mint múlt héten. És tényleg így van, a mai nap elég gyorsan eltelt, és jó is volt. Szóval egyre jobban érzem magam, de még nem tudom bizton állítani, hogy nincs honvágyam. És még mindig nagyon hiányzik mindenki...talán csak jobban viselem már vagy nem tudom. De a nyáron beszélgettem valakivel, aki mondta hogy az hogy hiányzik valaki annak van jó oldala is, mert azt jelenti hogy mennyire szeretem és milyen fontos nekem. :) És azt hiszem van benne valami...

Újra itt vagyok Vaihingenben...

Nagyon fantasztikus hétvégém volt a szüleimmel és öcsémmel. Gerlingenben voltunk a Straßenfest-en, nagyon jó hangulata volt az egésznek, és jó volt kicsit a családom egy részével lenni. :) Pénteken még Stuttgartban megnéztük a stadiont egy kedves barátunknak köszönhetően. És ő az aki azt is mondta, hogy bármikor ha baj van hívjam rögtön (ő gerlingeni). Úgyhogy tényleg nagyon aranyos.

Aztán ma elhoztak engem meg a többi cuccomat, amit én nem tudtam egy hete elhozni. Most már hazafelé tartanak Tatára, de már most hiányoznak. Most kicsit nehezebb volt nekem az elválás mint múlt héten, mert akkor még tudtam hogy nemsokára találkozunk. Viszont remélem, hogy most nem fog sokáig tartani a nehézség, mert holnaptól már beindul itt az élet. Már főznöm is kell!

Már mindent kipakoltam, minden a helyén van...Most még kicsit pihenek, aztán vacsora aztán ma már korábban lefekszünk aludni. 

Bízom benne, hogy a következő hét már jobb lesz, aztán könnyű lesz kibírnom október közepéig (elvileg jönnek a tesóim meglátogatni). Nektek otthoniaknak, szép hetet kívánok, jó munkát, jó sulit, jó bulizást! :) 

Még jelentkezem...

Nem terveztem hogy ma még írok...de muszáj. :)

Ugye Andrea befizette nekem az egy éves tagdíjat a TV-Vaihingen sportegyesületbe. Így tudok edzésekre járni, amire akarok, néhányért külön kell még valamennyit fizetni. És kiderítették nekem, hogy mikor van kézilabda edzés, és megbeszéltük, hogy akkor ma elmegyünk megnézni. Én a nézést szó szerint vettem és az indulás előtt derült ki, hogy már edzeni is fogok. :) A baj csak az volt, hogy nekem még nincs itt egy sportcipőm sem, csak az utcai...De Jasmin rögtön mondta, hogy vihetem az övét (ami kb. 3 számmal nagyobb). Na és akkor odaértünk, jöttek az edzők. Több korosztály van, (A Jugend, B Jugend.......), én a Frauen 1 és Frauen 2 edzésen voltam, és oda is fogok járni, nekik együtt van edzésük 2 edzővel. Szóval elég kedvesen fogadtak, mondták hogy nyugodtan öltözzek át, és akkor kezdődik az edzés. Először is bemutattak a csapatnak: "Sie ist Dorotéa" haha... És akkor kezdődött a kemény munka. Az első feladatot úgy ahogy volt nem értettem, de próbáltam utánozni a többieket. :) Aztán a többi feladat már jó volt, nagyon tetszett. A lányok nagyon aranyosak, mindig megkérdezték, hogy értem-e, elmagyarázták ők is hogy mit kell csinálni meg ilyesmi. Meg kérdezték, hogy akkor mostantól rendszeresen fogok-e járni, mondtam hogy igen, ennek meg örültek, úgyhogy tényleg nagyon kedvesek voltak velem. És még a játék sem ment annyira rosszul mint hittem, bár azért eléggé féltem még. :) Másfél óra volt, de nagyon elfáradtam. :) A végén kaptam egy egyesületi utalványt amivel 10%-os kedvezményt kapok az Intersportban!!!!!! :) (Kb. 10 percre lakom tőle) Szóval ez egy nagyon jó élmény volt.

És akkor jövő héttől minden kedden kézi edzés! :)

Még mindig van egy-két pillanat, mikor nem tudom miért vagyok itt...

De amúgy általában már jobb a helyzet. :) Tegnap kaptam egy új asztalt...Jasmin régi asztalát, mert ez nagyobb mint ami nekem volt. Bár még csak 3 lába van, sokkal jobb mint az előző. Megmutatták hol kell majd vasalnom --> egy héten egyszer ki kell vasalnom a vasalnivalókat. :) Voltunk megint futni...úgyanúgy 9,5 km-t futottam, csak most vak sötétben. De a terep olyan, hogy az elején egy szőlőhegyre kell felfutni (nagyon magas :P) és onnan olyan gyönyörű a kilátás hogy csak na. Főleg, hogy múltkor láttam világosban, most meg sötétben...nagyon jó volt. :)

Ma voltunk bicózni...megmutatták az egyik gimnáziumot, ahova ma este is mennem kell. Megyek megnézni egy kézi edzést, és jövő héttől valószínű már nem csak nézni fogom. Meg megmutatták a Banhofot, szerencsére nincs nagyon messze, gyalog kényelmesen kb. fél óra. Holnap meg is lesz az első vonatozásom Stuttgartba, ugyanis amint már írtam, jön Anyu, Apu, meg Sebi és velük töltöm a hétvégét. :) Szóval szép napok elé nézek.

Aztán jövő szerdától beindul már itt is az élet, akkor kezdődik Jasminnak a suli, nekem meg a főzés. :D Remélem nem lesz így nagyon nehéz, hogy most találkozom Anyuékkal, aztán meg újra visszajövök...jó lenne, ha inkább könyebb lenne. :) Majd meglátjuk, mindenesetre mindent meg fogok tenni azért hogy jól érezzem magam. :)

Sokadszorra kezdem el írni ezt a bejegyzést, mert vagy az internet, vagy a blog szórakozik velem... :P

Tegnap megkaptam a bicóm, Marc beállította a megfelelő méretet, úgyhogy most már azzal is tudok közlekedni. Délután voltam egy kicsit sétálni a városban, egyrészt hogy végre tegyek fel képeket (--> fényképgaléria), másrészt gondoltam, ha már ott járok benézek abba a szuper írószerboltba. :) Persze rám jellemző módon pont mikor odaértem akkor kezdődött az 1 órás Mittagspause, úgyhogy marad legközelebbre a vásárlás. :)

Este tudtam skype-on videózni kedves TurzaBogi barátnőmmel, az jó volt nagyon. Meg amúgy drága nővérkéimmel minden nap beszélünk, az is sokat segít. 

Pénteken jönnek Anyuék Gerlingenbe, ott alszom velük szombaton, az már elég jó lesz, csak utána lesz rossz, mert leghamarabb csak novemberben látom őket megint. De jövő héttől már beindul itt a rendszer, akkor majd talán gyorsabban telnek a napok, az jó lesz.

Most megyek, barkácsolunk Jasminnal... :)

Egyre jobban érzem magam a napok elteltével...

Ma délelőtt a hivatalban voltunk, hogy bejelentsük, hogy itt lakom egy évig. Ez sikeresen megtörtént, szóval már teljesen hivatalosan vagyok itt. :) Aztán elmentünk egy írószerboltba. Annyira szeretem az ilyen boltokat és olyan sok szép dolgot lehet ott kapni. :) Azt hiszem törzsvásárló leszek ott. Utána voltunk fagyizni is, ahol kiderült hogy a pincérlányok magyarok, szóval oda is megyek még párszor azt hiszem.

Andrea elmagyarázta hogy mi hogyan működik a konyhában, meg elkezdtem jegyzetelni, hogy mit szeret Jasmin és mit tudok csinálni, meg ilyesmi, úgyhogy most már a főzéstől sem félek annyira nagyon. :P

Szinte egész délután Jasminnal barkácsoltunk, kézműveskedtünk. Jó volt, egyre jobban kijövök vele, ami azért fontos lesz a következőkben...

Most este társasoztunk, az is jó volt nagyon. 

És a nap egyik fénypontja, hogy már a postaládám sem szomorkodott üresen, ugyanis megérkezett az ELSŐ LEVELEM, köszönöm a feladójának! Tényleg jó érzés levelet kapni. /És már ki is néztem az írószerbe a szépséges levélpapírokat, szóval alig várom, hogy válaszolhassak =)/

Ma beszéltem Apuval, mert még intézik az otthoni dolgaim, és ezért nagyon hálás vagyok, mert nem kell emiatt idegeskednem meg ilyesmi, tényleg sokat segítenek nekem, szóval köszi Anyu, Apu!!!!!

Ami még vicces nekem, hogy itt Doroteának hívnak és már úgy megszoktam, hogy már úgy is mutatkozom be ha kell. :)

Gondoltam ma rátok, hogy már suli van, és elég fura hogy nekem nem kell menni, de nektek sok erőt és szép évet kívánok! HAJRÁ