Nem a legjobb a szobámban az internet, ezt a bejegyzést is word-ben írom, aztán majd bemásolom…

A tegnapi napom kifejezetten jobb volt mint az első, a hangulatváltozások ugyanúgy megmaradtak, csak talán a jó programok elterelték a figyelmem. Nem tudom.

Szóval délelőtt futni voltunk. Lesz itt az egyik városrészben valami futóverseny-féle, és arra ’gyakoroltunk’. De elég kemény volt. Először kb 2 km-t lefutottunk (apuka, kislány meg én), aztán Jasmint (a kislányt) elvittük a nagyszülőkhöz (szóval őket is megismertem, nagyon aranyosak, tőlük is kaptam ajándékot), és Andrea (anyuka), Marc (apuka) meg én mentünk vissza futni, mert hogy a 2 km az a Jasmin korúaknak van csak, nekünk 7.5km a táv. Magamban mondtam, húha nem lesz ez így összesen egy kicsit sok egy napra? Ráadásul volt kb 700m szintkülönbség is. :P De végülis lefutottam, de most eléggé izomlázam van. De mindenképpen jól esett!

Délután Jasminnal barkácsoltunk kicsit, tök jó mert szeret ilyeneket csinálni és én is, ráadásul annyi ilyen hobby cuccuk van hogy nagyon sok.:)

Este pedig vendégek jöttek: 2 házaspár (a szembeszomszédok) meg Marc valami munkatársa vagy ilyesmi. És az egyik bácsi az itteni sportegyesületben (amiben már én is tag vagyok :)) valami főnök és segít abban, hogy hogyan meg mikor milyen edzésre tudok járni. Amúgy ők jófejek voltak nagyon, ha kérdeztek valamit de azt nem tudtam németül, akkor elmagyarázták nekem a lehetőségeket, és akkor választottam, utána meg meg kellett ismételnem hogy megjegyezzem. :) Szóval jó volt az este is.

Most telefonáltam apuval, eléggé rámjött a honvágy meg stb., de tényleg kedvesek a szülők, meg már Jasminnal is egyre jobban kijövök, szóval jó ez, csak hát még nem szoktam meg hogy messze vagyok.

Reggel addig aludhattam ameddig akartam, de azért gondoltam mégsem kéne délig szundítani, úgyhogy kb. 9-kor mentem le. Na igen, a ház 3 szintes (földszint, első, második emelet), én legfelül lakom, elég jó hely. :) Az utcáról az első emeletre lehet belépni, mert hogy a ház egy domboldalban van. A kilátás gyönyörű, a szobámból is, csak az a baj, hogy nálam elég magasan van az ablak (tetőtéri) és ha kinézek rajta csak az eget látom, ahhoz hogy mást is lássak fel kell állnom egy kis létrára. :) Szóval a szobám nagyon jó, szemben van a fürdőszobám úgyhogy elég kényelmes a dolog.

Délelőtt megmutatták a ház többi részét, ja és megismertem Jasmin-t a kislányt. Nagyon aranyos, energia van benne, de hát az kell is. :) Voltunk vásárolni, nagyon vicces volt, ahogy ők csinálják: Van egy Rewe nevű bolt (olyan mint a spar), ide vittük az üres üvegeket, palackokat. Ezután elmentünk az Aldiba, bevásárolni, majd vissza abba a másikba. :) Ami nem volt az aldiban azt ott vettük meg. :)

Délután elmentünk sétálni a városba, nagyon szép kis hely, kb. akkora mint Tata, de több kicsi része van, amik 3-5 km-re vannak a fő városrésztől, szóval nem tűnik akkorának mint Tata. :) Van egy kastély jó magasan, oda felsétáltunk, aztán megmutatták a boltokat, meg amire szükségem lehet. 

Jó nap volt, bár sajnos elég nagy hangulatváltozásaim vannak, és ezt egyelőre nehezen viselem, de jól érzem magam. Nyilván kell legalább egy hét hogy megszokjam itt a dolgokat.

Ami még fontos: SAJÁT, névvel ellátott, kulcsos postaládám van, úgyhogy írjátok a leveleket, ne legyen üres szegény. :)

Pénteken már 7-kor kidobott az ágy, pedig még aludtam volna. Délelőtt még amit kellett összepakoltam, pihentem kicsit, aztán ebéd után a drága családom búcsúajándékokkal halmozott el. :) Íme:

fénykép0618.jpg (477,3 kB)

Aztán a könnyes búcsúk után 2-kor elindult a vonatom. Rögtön kalandosan kezdődött az utazás, egy kis táskám, majdnem lent maradt anyu kezében, aztán ültek a helyemen, meg kellett kérnem hogy menjen el, mert nekem helyjegyem volt meg ilyesmi. A 9 óra első fele elég lassan telt, meg tömve volt a vonat és így kicsit kényelmetlen volt. De szép lassan fogyott a nép, kiestek a leggyengébb láncszemek. Julcsi nővéremnek köszönhetően sorozatot tudtam nézni a vonaton, így azért annyira nem unatkoztam. Ja és drága barátaim leveleit olvastam, persze jól megsirattak vele, de nagyon jó volt olvasni, köszi még egyszer srácok! 

11 óra 10 perckor érkeztem Stuttgartba, ahol Marc (az apuka) a nevemmel ellátott táblácskával várt... /Én ilyet eddig mindig csak filmekben láttam =)/ Kb. 25 perc alatt értünk Vaihingenbe. Megmutatták a szobám, a fürdőszobám, aztán mentem is aludni, elég fáradt voltam. Az ágy kényelmes, csak nyikorog... :))

Hát akkor belekezdek...Soha nem csináltam még ilyesmit, de úgy gondoltam, hogy így könnyen hírt adhatok magamról azoknak akiket érdekel mi van velem. :) Holnap (pénteken) délután 2-kor indul a vonatom Tatabányáról és kb. 23:00-kor érek Stuttgartba. Az állomáson fog várni Marc (az apuka) és kocsival megyünk Vaihingen nevű kisvárosba ahol lakni fogok.

Úgy terveztem, hogy akitől csak tudok, elköszönök...ezért találkoztam az utóbbi napokban az unokatestvéreimmel (sajnos nem mindenkivel), ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal. És azt terveztem, hogy ma tartok egy kis 'bulit', meghívok pár barátnőt. Mikor ezt anyunak mondtam, nagyon le akart beszélni róla, nem értettem hogy miért. Ezért nem is mertem sok embert meghívni... És ma 4-kor már vártam, hogy jöjjenek a barátaim, telt az idő, fél 5 még sehol senki, mondom mi van, mégsem jönnek? Aztán egyszercsak megszólalt az előszobánk...Kinyitották az ajtót, és 10 barátom ott énekelt nekem, és nagyon durva érzés volt, mert én ilyenről soha álmodni sem mertem, hogy ilyen nagy meglepetést kapjak. És később még 2 másik kedves barátom is érkezett szóval nagyon örültem. Készítettek nekem egy csodálatos albumot, amit nagyon jó lesz kint nézegetni. Még egyszer köszönöm nektek: Bogi, Zsuzsi, Anna, Dóri, Agapé, Kiszi, Lujza, Karola, Petra, Kalu, Edina, Bori !!!!!!! És köszönöm az itthoniaknak is, hogy elviselték a pónizásunkat! :) Nagyon jól éreztem magam a mai napon, nagy élmény volt. 

És akkor holnap kezdetét veszi életem első nagy kalandja (tudom, kicsit közhelyes de tényleg így van!). Kezdek kicsit izgulni és félni, de szerencsére bátorítanak, meg hát biztos nagyon jó lesz, úgyhogy azért kíváncsi is vagyok. :) 

Majd jelentkezem, vigyázzatok magatokra Ti is! (Fura így írni, mert nem is tudom hogy ki fogja elolvasni...no mindegy :))