hétvégi beszámoló :)
Szóval…Pénteken volt egy futóverseny itt egy közeli kis városban, Oberriexingen-ben. Ez már a harmadik volt amin itt kint részt vettem. Aznap én voltam Jasminnal, és mivel másnap volt a nagymamájának a születésnapi ünnepsége, sütöttünk. Kekszet. Annyira jó receptje van, egyszer csinált már ilyet egyedül, tényleg nagyon fincsi. Persze a versenyig nem lettünk kész, úgyhogy még este is sütni kellett. A futás 5km volt, ebből 3,5km felfelé. Nagyon fárasztó volt, de elértem amit akartam. Tervem az volt, hogy az első 10 között legyek a nők között. Hatodik lettem (a hatvanból), 26:34-el . Nagyon örültem neki. Bár volt egy-két csaj előttem, akik úgy futottak, hogy megállt, futott, megállt, futott. Az egyik ilyen a végén 1 másodperccel előzött le. Ezek általában bosszantanak, de végülis mindegy. Utána még ettünk ott egy kicsit, aztán jöttünk haza. Amúgy J. is jól futott nagyon, 30perc alatt lenyomta a távot.
Szombaton délelőtt meg indultunk a nagyszülőkhöz. Étteremben volt az ebéd, még más rokonokkal együtt. Nagyon sok kaja volt. Leves, saláta, főfogásnak hús zöldséggel, krumplival, spätzle-vel, utána akkor még 3 nagy gombóc fagyi, és aztán torta, süti keksz. Annyira tele voltam hogy hú.. 6 körül értünk haza. Még aznap reggel írt Reinhard egy E-Mailt hogy ha unatkozom a hétvégén, szóljak és akkor mehetek hozzájuk. És mivel régóta tervezgettem hogy el kéne bicóznom Leonbergbe, úgy döntöttem, hogy akkor most, mert több lehetőség valószínű nem lett volna rá. Úgyhogy fogtam magam és még szombat este 7-kor elindultam. Küldtek nekem térképet hogy merre menjek, amit útközben a telómon nagyon jól tudtam nézni is. A baj csak az volt, hogy nem mindig tudtam hogy körülbelül hol lehetek éppen. :D Így rögtön fél óra után eltévedtem. Érintenem kellett volna egy várost, de valahogy nem találtam, helyette voltam egy másikban, meg ilyesmi. De aztán mindig megkérdeztem valakit, hogy mi merre van. Szóval így a 20km helyett kb. 25-öt mentem, és 2 óra alatt értem oda. De a lényeg hogy odaértem, és örülök, hogy elmentem, megérte. Kalandos volt így egyedül, tudtam hogy ha baj van max. felhívom őket és értem jönnek, de mégis azt éreztem kicsit hogy magamra vagyok utalva.
Leonbergben épp egy fesztivál volt, este még oda vittek el. Találkoztam még pár ismerőssel ott, akik abban a zenekarban játszanak ami volt nálunk Tatán, és aminek tagjai vendégül láttak minket 2 éve. Jó volt nagyon.
Másnap elmentünk misére, ahol utána egy kis ünnepség volt, ebéddel sütivel meg ilyesmi. Ugyanis a nagylány a családból részt vett egy programon, és annak a zárórendezvénye volt ez. A program a 72óra kompromisszumok nélkül német változata volt. Ugyanaz a lényeg, a feladatuk az volt, hogy több mint 700 Fairtrade terméket eladjanak a városban. Ez bőven sikerült nekik.
Délután pedig mentünk a leonbergi strandra. Jó nagy és szép strand, örülök hogy még azt is megnézhettem. 25 fok körül volt, jó idő volt, bár azért egy idő után már lehetett fázni a vízben. Viszont sajnos leégtem. De szerencsére már nem fáj annyira, a napozás utáni spay-nek köszönhetően. Este pedig visszahoztak kocsival Vaihingenbe.
Szóval így elég sűrűre sikeredett a hétvégém, még mindig nem pihentem ki, de megérte. Ma ugye németem volt, már csak 2 van belőle. Holnap azt hiszem jól kialszom magam. :D
27napvanméghátra