sikeres első ebéd
Ma délelőtt a program a szokásos volt: basteln :)
Aztán neki kellett állnom a főzésnek...Kicsit izgultam, de aztán minden simán ment, és mivel Jasmin még itthon volt (ma még nem volt neki suli), amit nem tudtam abban tudott segíteni. :) És elég finom lett az ebéd, még neki is ízlett.
Aztán délután elmentünk a strandra, jött Jasmin barátnője is. Nagyon aranyos, szép strand van itt, és valószínű hogy ez az utolsó hét amíg nyitva van, szóval kihasználtuk az alkalmat. 2 medence van, egy 50m-es úszómedence, meg egy kisebb, ahol a kicsik tudnak úszni, játszani (ehhez van csúszda is). Miután nagy nehezen haza jöttünk (mert hogy bicóval mentünk, és hazafelé nehéz a hegyre feltekerni), megnéztük hogy van Jasmin nyuszija, és kicsit játszottunk vele. :) Aztán megérkeztek a szülők a melóból, és megbeszéltük, hogy akkor kellene nekem egy német telefonkártyát venni. Már ki is néztem melyik éri meg legjobban, úgyhogy azt hiszem a héten az is meglesz.
Képeket is akarok már feltölteni, csak elég lassú a net itt a szobámban, úgyhogy ezt most kicsit későbbre halasztom. De "ami késik nem múlik" :).
Már ma éreztem, hogy beindul az élet, és hogy jobb lesz mint múlt héten. És tényleg így van, a mai nap elég gyorsan eltelt, és jó is volt. Szóval egyre jobban érzem magam, de még nem tudom bizton állítani, hogy nincs honvágyam. És még mindig nagyon hiányzik mindenki...talán csak jobban viselem már vagy nem tudom. De a nyáron beszélgettem valakivel, aki mondta hogy az hogy hiányzik valaki annak van jó oldala is, mert azt jelenti hogy mennyire szeretem és milyen fontos nekem. :) És azt hiszem van benne valami...