utolsó bejegyzés
Kocsiban ülök...már hazafelé tartunk. Gondoltam még most megírom az utolsó blogbejegyzésemet aztán ha már otthon vagyok, gyorsan feltöltöm. Még frissek az élmények, ezért is jó. :)
Nagyon jó volt az utolsó hetem is Németországban. Szerencsére az idő is jó volt, úgyhogy még strandolni is tudtunk Jasminnal. Na persze más program is akadt. Például keksz-sütés... :) Nagyon sokat csináltunk, 217 darab lett összesen. Ennek kb. a felét viszem haza. De nagyon jó volt, jól szórakoztunk közben, most németül azt mondanám hogy: Das hat Spaß gemacht.:) Ezen kívül meg ugye gyakoroltuk a Piroska és a Farkas előadásunkat. J. szüleinek ez teljes meglepetés volt, és egyik délután próbáltunk a nappaliban, és az apuka hamarabb jött haza mint szokott. Na akkor jól megijedtünk, mondtuk, hogy nem jöhet be. J. elterelte a figyelmét, kimentek addig a nyuszit megnézni a garázsban és addig én gyorsan felvittem a dolgokat. Aztán akkor pénteken 2 órája elmaradt J.nek, így hamarabb hazajött és még akkor is tudtunk gyakorolni. Aztán ugye jöttek a nagyszülei, gondoltuk jó kis főpróba lenne ha nekik előadnánk. Nagyon tetszett nekik, úgyhogy jól tettük hogy így csináltuk. :)
Na és akkor szombat: Tudtam hogy aznap már nem akarok pakolni, ezért még pénteken mindent összepakoltam. Így akkor segítettem a főzésnél, Jasminnal vágtuk az ubokát, paradicsomot meg stb... :) Közben beszélgettünk, jó hangulat volt. Ja elég nagy főzés volt, mert jó sok kajával készült a család, így hogy jöttek a szüleim. Aztán mikor már nem tudtunk mit segíteni, J-vel még játszottunk kicsit, kimentünk labdázni meg ilyesmi. :) Jó volt. Aztán 5 körül megérkeztek a szüleim. Jó volt 4 hónap után (akkor voltam utoljára otthon) újra látni őket. Akkor kávéztunk egy kicsit természetesen kekszet ettünk hozzá! :) Utána elmentünk egy kicsit sétálni, megnéztük a kastélyt, J. suliját, a sportcsarnokot ahol edzésem volt mindig, aztán még fő tér meg ilyesmi. Ja és ugye egész végig fordítanom kellett. Nagyon vicces és fárasztó is volt. :) Sokszor az is megesett, hogy egy magyar mondatban német szavakat is mondtam, meg ilyesmi. :) Na aztán mikor hazaértünk, jött a vacsi. De előtte még az előadás!! :) Nagyon jól sikerült, tetszett mindenkinek, a függöny sem esett le közben. :) Én utána még lehoztam az ajándékokat amit a családnak csináltam, és 'ünnepélyesen' átadtam. Jasminnak vettem egy könyvet, aminek most több része van, tudtam hogy most ezt gyűjti. :) Meg benne volt egy fénykép rólunk. Örült neki. :) Amúgy meg csináltam egy filmet (aki ismer tudja miről van szó), összevágtam pár képet meg videót, amit az év alatt csináltam. Meg még hímeztem nekik, nem akarták elhinni hogy azt én csináltam. :) Szóval jól sikerült. :) Jó volt látni, hogy mennyire örülnek a kis apróságoknak.
Na és akkor utána már tényleg ettünk. :) Nagyon fincsi volt a kaja, most nem részletezem a lényeg annyi, hogy úgy tele ettem magam, hogy húúú. :)
Az első fogás után akkor ők is hoztak nekem valamit. Mondták, hogy csak egy kis apróság, és akkor odaállítanak egy tök nagy csomaggal. :) Kaptam bicóshátizsákot, sportórát, recepteeskönyvet, olvasni való könyvet, szóval tényleg durva. :P De aminek legjobban örültem az egy karkötő amit Jasmin csinált nekem. A német zászló színei vannak benne, és nagyon tetszik. :)
Utána még ettünk meg beszélgettünk, aztán szüleimet elkisértük a kis városi hotelba. És még tervem volt hogy veszek egy rekesz 'Bionade' nevű innivalót, ez ilyen szénsavas üdítőital, de nagyon szeretem, aztán akartam kicsit haza is vinni. Marc el is vitt utána a boltba, hogy vegyünk, aztán végül nem engedték hogy kifizessem, úgyhogy tök aranyosak voltak. :) Na és akkor otthon még megnéztük a filmet amit ugye csináltam nekik. Nagyon izgultam hogy mit fognak szólni, de végül nagyon tetszett nekik. Kérdezgették hogy hogy tudok ilyet csinálni meg stb. Utána még elkezdtünk kicsit elpakolni, aztán Jasmin egyszercsak leült megint a géphez és elindította mégegyyszer a fimet. Olyan aranyos volt. Akkor odaültem hozzá én is, aztán utána jöttek a szülők is, hogy na ők is meg akarják nézni mégegyszer. :) Szóval tényleg nagyon örültek neki.
Aztán Jasmin ment aludni, én még kicsit beszélgettem a szülőkkel, aztán én is felmentem.
Ma (vasárnap) reggel még volt egy gyors finom reggeli, aztán bepakolás a kocsiba, és érzékeny búcsú. Nagyon aranyosak voltak.
Először is köszönöm itt is a szüleimnek, hogy ekkora utat megtettek értem és hogy az egész év alatt sokat segítettek.
Köszönöm a sok-sok barátnak, ismerősnek, a tesóimnak a sok üzenetet, e-mailt és érdeklődést. :)
Köszönöm a sok sok postai, igazi levelet, közel 50-et kaptam az egy év alatt. Ezek tényleg nagyon sokat segítettek! :)
Köszönöm a két nővéremnek, hogy majdnem minden nap chateltünk egy kicsit, az is sokat segített. :)
Tényleg nagyon jó évem volt, hiányozni fog azért ez a család, Bubeckék, meg a kézis társaság is. De én úgy búcsúztam el mindenkitől, hogy Bis bald! mert még mindenképp akarok egyszer-kétszer errefelé utazni és meglátogatni őket. De én is meghívtam őket Tatára, és mondták hogy eljönnek mindenképp, úgyhogy ennek nagyon örülök. :)
Remélem nem volt nagyon unalmas ez a kis blog, nekem mindenesetre jó volt mindig leírni hogy mik történtek velem. :)
Minden jót mindenkinek!! :)