utolsó este itthon
Hát akkor belekezdek...Soha nem csináltam még ilyesmit, de úgy gondoltam, hogy így könnyen hírt adhatok magamról azoknak akiket érdekel mi van velem. :) Holnap (pénteken) délután 2-kor indul a vonatom Tatabányáról és kb. 23:00-kor érek Stuttgartba. Az állomáson fog várni Marc (az apuka) és kocsival megyünk Vaihingen nevű kisvárosba ahol lakni fogok.
Úgy terveztem, hogy akitől csak tudok, elköszönök...ezért találkoztam az utóbbi napokban az unokatestvéreimmel (sajnos nem mindenkivel), ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal. És azt terveztem, hogy ma tartok egy kis 'bulit', meghívok pár barátnőt. Mikor ezt anyunak mondtam, nagyon le akart beszélni róla, nem értettem hogy miért. Ezért nem is mertem sok embert meghívni... És ma 4-kor már vártam, hogy jöjjenek a barátaim, telt az idő, fél 5 még sehol senki, mondom mi van, mégsem jönnek? Aztán egyszercsak megszólalt az előszobánk...Kinyitották az ajtót, és 10 barátom ott énekelt nekem, és nagyon durva érzés volt, mert én ilyenről soha álmodni sem mertem, hogy ilyen nagy meglepetést kapjak. És később még 2 másik kedves barátom is érkezett szóval nagyon örültem. Készítettek nekem egy csodálatos albumot, amit nagyon jó lesz kint nézegetni. Még egyszer köszönöm nektek: Bogi, Zsuzsi, Anna, Dóri, Agapé, Kiszi, Lujza, Karola, Petra, Kalu, Edina, Bori !!!!!!! És köszönöm az itthoniaknak is, hogy elviselték a pónizásunkat! :) Nagyon jól éreztem magam a mai napon, nagy élmény volt.
És akkor holnap kezdetét veszi életem első nagy kalandja (tudom, kicsit közhelyes de tényleg így van!). Kezdek kicsit izgulni és félni, de szerencsére bátorítanak, meg hát biztos nagyon jó lesz, úgyhogy azért kíváncsi is vagyok. :)
Majd jelentkezem, vigyázzatok magatokra Ti is! (Fura így írni, mert nem is tudom hogy ki fogja elolvasni...no mindegy :))